|
Márffy rövid müncheni kerülővel fiatalon jutott el Párizsba, ahol Cézanne és Van Gogh festészete ejtette rabul. Itt ismerkedett meg Fülep Lajossal, Bölöni Györggyel és Kernstok Károllyal, útja így természetszerűleg a magyar progresszívek táborába, a Nyolcak közé vezetett.
1907-es hazatérte után először Kernstok nyergesújfalui házának volt a vendége, ez idő tájt készülhetett Aktos kompozíciója is. Négy női aktot ábrázol a szabadban. A baloldalt ülő nő két lábát egymáson keresztbe fonja, könyöklő jobb kezére támasztja a fejét, könyökét bal térdén pihenteti. A második nőalak a kép előterében áll szembefordulva, összekulcsolt kezében földig érő drapéria. A harmadik nő kinyújtott lábbal, jobb könyökére támaszkodva fekszik, míg a negyedik kissé hátrább helyezkedik el, szembefordulva áll és bal karját a feje fölé emeli. Az alaphelyzetből kimozdított testek kontraposztos beállításúak, nyújtottak, expresszív megfogalmazásúak. A testek plaszticitását kék színű kontúrrajzzal emeli ki Márffy. A kép síkja és tere át van szőve ritmussal és e ritmus hordozója a szín. Az egymásba simuló színek belső logikája alkotja a kép fő szerkezetét. A színkontraszt végül is harmóniában oldódik fel. Egyúttal a szecessziós vonalritmus is érvényesül. A föld, a víz, a fák kék-lila-sárga foltszerű színharmóniája a testeken reflexszerűen felvillan. A kép közepén a víz felületén megcsillanó három szín az előtérben álló figurán is megjelenik. A másik három figura testének uralkodó színe a kék, a sárga és a zöld. A fák törzse mélyék színben izzik.
|
