Olasz származású festő. 1834-ben Bécsből Pozsonyba, majd onnan 1836-ban Pestre került. Barabás Miklós mellett kora egyik legtermékenyebb portréfestője volt, az 1840-es kiállításon 25 arcképével szerepelt. Könnyed festésmódja, meleg színei, képinek harmonikus beállítása kedveltté tette a közönség körében. 1846-ban létrehozta az Első Magyar Festészeti Akadémiát, a hazai művészképzés tulajdonképpeni elindítóját. Bár akadémiájának kezdetleges felszerelése s a tanítás színvonala nem vetekedhetett a külföldi akadémiákkal, mégis sok magyar művész - többek között Lotz Károly - kezdte itt pályafutását, Zichy Mihály is növendéke volt. Művészi tevékenységéért 1846-ban Pest város díszpolgárává avatták. 1859-ben elvesztette látását, s nem sokkal később tébolydában végezte be életét.