|
Mányokitól csupán két önarcképet ismerünk: egy fiatalkori, lavírozott rajzot 1693-ból (egykor Budapest, Ernst Lajos gyűjteménye), valamint itt bemutatott félalakos képmását, amely már az érett művészt örökíti meg. Megnyerően magabiztos mesterember-portréján munka közben ábrázolja magát, kezében palettával és ecsetekkel, mellén szétnyíló, feltűrt ujjú ingben. Arcának felső részére - Rembrandt óta népszerű önarcképi megoldásként - melegbarna árnyékot vet a felhajló szélű puha bársonykalap. A meleg színű, vörösesbarna félárnyékok, a reflexfényekkel modellált, homályban tartott szemkörnyék tónusgazdagsága Mányoki máskor aprólékos ecsetkezelésű, szinte rajzi igényű részletformálásához képest itt merőben új, oldottabb festőiséget képvisel.
Semmi sem előlegezi az alig későbbi, Gdanskban készült II. Rákóczi Ferenc portré (Budapest, Magyar Nemzeti Galérai) virtuóz lazúr-technikáját, ecsetnyom nélküli felületet adó "finomfestését", amely ugyanúgy Mányoki hollandiai tartózkodásának festői eredményeként jelenik meg a fejedelem portréján, mint a fénykezelés, a sötét tónusokban gazdag környezet és a megvilágított arc festői ellentéte. Pedig Mányoki már megjárta Hollandiát, amikor önarcképét elkészítette. A feladat azonban a két képnél különböző közelítésmódot igényelt, s ez egyet jelentett Mányoki számára - a későbbiekben is nemegyszer - a megfelelő festői stílus alkalmazásával, teret adva egyúttal a stílushoz tapadó hangulati asszociációknak is. Zsánerközvetlenségű önarcképének festői előzményei ugyanis berlini kortársának, az 1910-ben udvari festővé kinevezett francia Antoine Pesne-nek azokban a korai életképeiben azonosíthatók, melyeket a festő megelőző velencei tartózkodásának idején, vagy ottani festői élményeinek hatására első berlini éveiben készített. Ezekkel a barna, a vörös és a fehér tónusainak skálára épülő, bensőséges hangulatú egyfigurás népi zsánereivel Pesne közvetítette Mányokihoz azokat a szemléletbeli és kolorisztikus tapasztalatokat, amelyeket a francia festő korábban Andrea Celesti környezetében és feltehetően Piazzetta műveinek ismeretéből szerzett. A festői forrás felismerése tette lehetővé a sokáig eldönthetetlen datálású önarckép elhelyezését a Mányoki életműben. A kép e század elejéig a schleiszheimi képtárban volt.
|
