|
A magyar szabadságharcot végigküzdő fiatal Madarász Viktor rövid bécsi tanulmányút után 14 évig élt Párizsban, ahol tanárai, Léon Cogniet és Paul Delaroche hatottak rá. A hazatérése előtt két évvel, 1868-ban festett Dobozin mégis inkább Delacroix lobogó romantikájának visszfényét érezzük.
A vészjóslóan közeledő törökök elől vágtában menekülő házaspár öngyilkossága előtti utolsó pillanatok borzalma tükröződik a tájon és a táltosként ábrázolt lovon. A szélesen elnyúlt képformátum, a végtelen rónaságot határoló horizonttal párhuzamosan húzódó alkonyi felhőzet a halálos száguldás lendületét érzékelteti.
A Dobozi-téma - más-más megfogalmazásban - Székelynél és Lotznál is feltűnik múlt századi festészetünkben, a rabság helyett a halálos szabadság tisztességét választó nemzeti dilemma példájaként.
|
