|
A múlt század második felének ünnepelt és megbízásokkal elhalmozott mestere volt Lotz Károly, akinek nagyszabású falképeit, freskóit a világvárossá növekedő fővárosban számos középület: az Operaház, a Nemzeti Múzeum, templom és magánpalota őrzi. A Bécsben K. Rahlnál tanult, és a renaissance nagyjain, főként Raffaello művészetén nevelkedett festő munkásságában a mitológiai témákon, arc- és aktképeken kívül (különösen korai korszakában) jelentős helyet foglalt el a hazai táj, az Alföld és a nép életének megfestése.
A lenyugvó nap a felhők mögé bújva is bearanyozza az alföldi vízparti tájat, a fény végigsöpri az előtérben álló juhászt, kutyáját, a nyájat, a kékesen csillogó víz tükrét. A táj bukolikus hangulata, a távolban a fák mellett meghúzódó kis tanya, a természet pihenésre készülő csendje meghitté varázsolja Lotz alkotását.
|
