A sziléziai Wagstatdtból a piarista atyák támogatásával került fiatalon Bécsbe, ahol 1751-ben már a művészeti akadémia növendéke volt. 1754-ben elnyerte az akadémiai pályázat második díját s ezzel az intézmény támogatott tagja lett. Hosszabb időn át Franz Anton Maulbertsch mellett dolgozott s egy életen át szoros barátságot fűzte hozzá. Maulbertsch tanításait azonban nem mint freskófestő érvényesítette - falképfestéssel nem foglalkozott. Túlnyomórészt oltárképeket festett, sok esetben azokba a templomokba, amelyeket Maulbertsch díszített freskókkal.

Rendszeresen dolgozott pártfogóinak, a piaristáknak Ausztriában, Cseh-Morvaországban, Sziléziában s Magyarországon is. Műveit nem ritkán az utókor Maulbertsch neve alatt tartotta számon, oltárfestményeinek, táblaképeinek jelentős hányadát csak az utóbbi időkben sikerült azonosítani. Szinte biztosra vehető, hogy számos műve lappang még nehezen megközelíthető templomokban, gyűjteményekben. Meglepetést okozhat, hogy eddig teljesen ismeretetlenül maradt zsáner ábrázolásai is felbukkanhatnak (Budapest, Szépművészeti Múzeum) s a 18. századi ismeretlen vázlatok, rajzok sokaságánál is gyakran az ő keze nyomára találhatunk.

Kompozíciói, oldott formaadása, a hatásos megvilágítás, a sajátos típusok félreérthetetlenül Maulbertsch tanításait, elgondolásait idézik. Leicher előadásmódja, formaadása azonban lágyabb, erőtlenebb, meg sem közelíti mesterének kifejező erejét, drámai elevenségét, festői virtuozitását.