Festő. Bécsi művészcsaládból származott, apja szobrász volt. Tanulmányait 1738-49 között a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. Mestere, példaképe P. Troger volt. Az 1750-es években Brünnben, 1760-ban Prágában dolgozott. Az osztrák barokk jelentős képviselője. Élete nagy részét Magyarországon töltötte, a hazai barokk festészet átalakulására is nagy hatása volt.

Első ízben 1757-ben járt Magyarországon, ekkor a sasvári pálos templom számára három mellékoltárt, 1762-től 1765-ig Jászón a székesegyház és a kolostor számára több falképet festett. 1765-től kisebb megszakításokkal haláláig Egerben dolgozott. 1769-70-ben az egri minorita templom paduai Szt. Antalt ábrázoló főoltárképét, Szt. Anna mellékoltárát festette. Fő műve az egri líceum (Tanárképző Főiskola) könyvtártermének a tridenti zsinatot ábrázoló mennyezetképe (1778) és az aszódi Podmaniczky-kastély dísztermének freskója. Késői művei már a klasszicizmust készítették elő.