|
Alkotó ereje teljében, legjobb korszakában festette e remekművét. Művészete ekkor már mélyen összeforrott környezetével, a szentesi tanyavilággal. "...Hogy miért lakom éppen Szentesen, arra csak azt mondhatom, hogy ez az a táj, amely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar táj jellegzetességeit...".
A színekre felépített természetfelfogás és az előadás bátor közvetlensége jellemzi a Ruhaszárítást is. Képén a levegő szinte megsűrűsödött, a tobzódó piros, sárga, kék, barna színfoltok izzóvá hevültek, árnyékai súlyosak, napsütése tikkasztó - a mindennapi témát, az eseménytelenséget színeivel, kontrasztjaival drámai erejűvé fokozta. "Éjszakai napsütés"-nek gúnyolták a nyers komplementerekből kialakult stílusát. Méltatói parázsló koloritja miatt a francia fauve-izmus festőihez hasonlították, sőt Vlaminck lángoló színkorszakát is idézték vele kapcsolatban.
|
