|
A szentesi tanyavilágban, az alföldi parasztember magányában találta meg Koszta József azt a festői életteret, amely indulatokkal, drámai feszültséggel telített művészetének tartalmat adhatott. Münchenből ő is Nagybányára ment, mint sok más kortársa, ám a plein-air tanulságainak birtokában is Munkácsyt és Paál Lászlót tartotta példájának. Színvilága Nagybánya hatására megélénkült, de erőteljesen, felfokozott gazdagságában az alföldi parasztember életét élve, a természettel való állandó kapcsolata során, a szentesi tanyán bontakozott ki. Modelljeit a mindennapi élet kínálta. Ennek egy-egy mozzanatát, alakját vagy tájrészletét pátosz nélküli, gyönyörködtető, harsogó, nyers kolorittal tolmácsolta. Anyagszerű festőiségében az alkotás önemésztő, drámai hevültsége rejlik.
Életteljes figuráinak egyike a Piroskendős lány című képe. A portré érzékletes, tárgyilagos leírásán túl a festői jellemzés kitűnő értékeit figyelhetjük meg ezen a képen. Az élénk színek reflexei, az arcon megcsillanó fények a plein-air természetese frissességét árasztják, mégis annál súlyosabb, tömörebb anyagszerűséget teremtenek s a valóságlátás konkrétabb, kevésbé áttételes kifejezését jelentik.
|
