Noha Korb Erzsébet képein mindig megjelenik a háttérben a természet, önálló tájképet alig ismerünk tőle. Ezek közé tartozik ez a festmény, amely mintha csak aktok vagy egy portrémodell megjelenésére várna. A sugarasan kiáradó fény, a széles ívekben meghajló dombok akár az aktivista művészek geometrizálóan leegyszerűsítő szemléletével mutatnak rokonságot.