A tájba helyezett portré a korszak jelentős fotográfusának, Pécsi Józsefnek az arcképe. A mű Korb Önarcképének beállítását ismétli meg, stílusa azonban időközben megváltozott: a korábbi kemény megformálást, a sötét és hideg színeket oldott, oldottabb felfogás váltja fel.