|
Kondor Béla életművében rendkívül fontos szerepet játszanak a szárnyas angyalok. Kisebb léptékű földi alakok kontrasztjában, monumentális figurákként ábrázolja általában az isteni szféra követeit. A két kerub Szodomában című olajképen is teljesen uralja a képmezőt a két szárnyas alak, akiknek lebegő formáit a legegyszerűbb grafikai eszközzel, ceruzával rajzolja meg a művész. Transzcendens létezésük érzékeltetéséhez a testüket alkotó finom vonalstruktúra nagy mértékben hozzájárul. Mivel a vonalak között a képmező monokróm rózsaszínje látható, a kerubok "vonalteste" transzparens lesz. Áttetsző alakjuk az égi szférától csak finom vonalrezdülésekkel különül el s a fénylényekből való materializálódás jelenségét is érzékeltetni képes. 1972-ben két olajképet is festett Kondor Béla a kerubokról (A két kerub Szodomában, A két kerub). A szodomai kompozíción tragikus földi történés legendabeli színhelyéhez kapcsolódnak az Isten jelenlétét képviselő szárnyas követek, akik az égbolton uralkodó napkorong s a földi szféra közötti térben lebegnek. A kerubok fölött egy olyan űrhajósruhát viselő kisebb alak lebeg, akinek öltözete az Ezékiel angyala (1972) című képben ábrázolt ószövetségi prófétának ruházatához hasonló. A kondori univerzum szereplőinél gyakori többértelmű jelentés itt is nyilvánvaló. Az űrhajós szárnyas lény egyszerre lehet profanizált angyal s kortárs űrhajós nemzedékünk számára szóló égi üzenet követe vagy a történés szemlélője csupán. A tetramorf ábrázolásokra sajátosan emlékeztető négyarcú kerub pedig - csontvázszerű testén hordott nyakkendős-zakós viseleti töredékeivel - egyszerre tragikus és groteszk eszközökkel utal arra, hogy Lóth történetén keresztül elsősorban korunknak szól az igazi üzenet.
A monokróm képen rózsaszín kolorit uralkodik az égi szféra színeként. A vörös napkoronggal átellenes sarokban, barnásfekete háromszög képviseli a földi szinpadot, melynek világosabb rózsaszín fala előtt sötétebb rózsaszínűek a földi szereplők. E színpadszerű szeglet Szodomát, a kánaáni várost jelképezi, amely Isten büntéseként pusztult el lakói istentelen s erkölcstelen életmódja miatt. Az isteni akaratot teljesítő kerubok kettős feladattal érkező követek itt: Lóth és családja számára a megérdemelt menekülés lehetőségét hozzák, a város számára pedig a tűzes eső általi pusztulást. A túlélés lehetőségével azonban Lóth felesége nem tudott élni. Sóbálvány tömbjében látható falba zártsága nemcsak kíváncsiságának büntetését jelzi. A várost megsemmisítő büntetéssel szemben ágáló parányi alakja azt is jelképezi, hogy a kerubok által közvetített isteni kegyelem csak a várost odahagyni tudó számára valódi kegyelmi realitás. Lóth és felesége parányi földi bábukként szerepelnek kisebbedő léptékben, földi színpadukon. Erről a színpadról Lóth nagy léptekkel távozóban van éppen, mert ő el tudott szakadni a várostól s lakóitól. A túlélés lehetőségével élni tudott, ugyanis az angyali-égi kapcsolatot - mely az isteni-szellemi létszféra törvényeinek is megfelelt - a szodomaiakkal szembeszállva már korábban meg tudta teremteni. Az isteni belső lényeget önmagában felismerő teremtményként a túlélést más földrajzi helyszínű emberi földi létkörben is realizálni tudja. Felemelt karjával a kerubokra mutató lénye el tudja fogadni az isteni-szellemi lét körének védelmét, mert belülről megérett már erre.
|
