Szobrász, Kossuth-díjas (1953), Munkácsy-díjas (1956), érdemes művész (1972). Nehéz gyermekkor után 1922-23-ban az újpesti faipari szakiskolába került. 1923-ban egy esztendeig az Iparművészeti Iskola díszítő szobrászati szakosztályán Mátrai Lajos növendéke volt. 1924-1928 között Pásztor János műtermében mintázott. 1928-tól 1931-ig a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként folytatta tanulmányait, már 1930-tól mesterénél dolgozott. 1926-ban szerepelt először kiállításon. Önállósulása után a 40-es években bontakozott ki sajátos művészete (Arató lány, 1937; Apai szeretet, 1939; Vetkőző, 1940 körül; Nádvágó, 1941; Halászok, 1947). 1939-ben a Balló Ede-alapítvány 5000 pengős díját nyerte el. 1940-ben készítette egyik legjelentősebb alkotását, a budapesti Sportcsarnok 18 m hosszú, harminckét alakos alumínium reliefjét, miután megnyerte az Országos Testnevelési Tanács pályázatát. A dombormű a sport történetét jeleníti meg a legrégibb időktől a közelmúltig. Nyíregyházán 1941-ben állították fel Pásztorlány c. szobrát.

Művészetében központi helyet foglal el az emlékmű, ill. emlékszobor, a monumentális plasztika (Szovjet hősi emlékmű, Újpest, 1947; Szondy György, Bp., Körönd, 1952; Május 1., 1958. Bp., Széchenyi lakótelep; Lenin emlékmű, Veszprém; Román emlékmű, 1962, Debrecen). Ungvári Lajossal közösen készítette a Parlament előtti Kossuth-emlékmű hat mellékalakját (1952; a főalak Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája). Munkásságában jelentős helyet foglalnak el portréi, zömében kisebb emlékművek formájában (Zichy Mihály, 1957, Margitsziget; Mikszáth, 1960, Bp., Mikszáth Kálmán tér; Haydn, 1960, Bp., I., Haydn-park; Mechwart András, 1965, Bp., II., Mechwart tér). Népi témájú fejszobrai (Parasztasszony, Kucsmás férfi stb.), kisplasztikai munkássága is számottevő. Több művét őrzi a MNG.