|
Az 1920-30- as években tartalmi és formai változások figyelhetők meg a képzőművész életművében. Azt az időszakot, amelyben a Talicskázó is keletkezett, meglehetősen nyers formák jellemzik. Leggyakoribb témája a munka, a munkás sorsa és ennek megjelenítéséhez a kifejezés legegyszerűbb eszközeit keresi.
A Talicskázó esetében szembetűnő a rajzos-grafikus szerkesztés, az erős kontúrok meghatározó jellege, a kevés szín, a sötét tónusok keresése. Ezek a jellemzők Derkovits művészetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Bár nem tudni honnan ismerte a nagy kortárs metszeteit, képeit, ezek nem csak Klein témaválasztására, de a témák művészi kivitelezésére, formai megoldására is nyilvánvalóan erős hatást gyakoroltak.
Robusztus férfit látunk ezen a képen, aki konokan, elszántan fekszik neki a talicskának. A kifejező tartású, erőfeszítéstől meghajlott hátú férfi monumentálissá növelt alakja uralja a tájat. A nagy dekoratív színfelületek nyers erővel, feszültséggel telítetté teszik a képet. Ez a megoldás az expresszionista alkotások körébe sorolja a képet. Elképzelhető, hogy a festő tudatosan nyúlt az expresszionizmus eszköztárához, mivel ez minden másnál alkalmasabb a kontrasztok, a társadalmi ellentmondások tükrözésére; megdöbbentő, figyelemfelkeltő hatás elérésére.
|
