|
A műfajok között a portré és a táj a történelmi és moralizáló képekhez viszonyítva még a XIX. század elején is alacsonyabb rendűnek számított. Bécsben azonban már erősödött a francia Jean-Baptiste Isabey és az angol Thomas Lawrence hatására az elefántcsontra vagy pergamenre festett miniatűr portrék divatja. Az erdélyi Kiss Sámuel Nagyszeben után a bécsi akadémián képezte magát tovább, és ott találkozott a közkedveltté vált portrétechnikával. Hazatérve, 1813-tól Debrecenben tanárként tevékenykedett; rajz- és építészetelméleti munkássága mellett arcképmegrendeléseket is vállalt.
A brassói polgármester arcképén, amelyet 1805-ben készített, a város száz évvel korábban élt vezetőjét ábrázolta, festett előkép után, kezében a várostervezésre utaló rajztekerccsel. Funkciójában a fényképeket megelőző és helyettesítő miniatűr portré korai szép magyarországi példája ez a sárga és vörös szín merész használatával készült alkotás.
|
