|
Az 1949 óta családjától elszakítottan élő, művész 1959-ben meglátogatta Törökországban élő nővérét. A Rákosi korszak bezártsága után a találkozás, az új kultúrkörrel való megismerkedés felszabadító erővel hatott a művészre és élete leghitelesebb műveit festette meg a több darabból álló Isztambul sorozatban. A sorozatot megelőző műveken már feltűnnek a szürrealizmus szótárából vett fordulatok, itt azonban az élmény hatására személyes jelleget öltenek. A sorozat e művén a zöldes vörösben irizáló háttér előtt az organikus formációk és szabálytalan alakú, megnevezhetetlen tárgyak mély tüzű, kontrasztos színekben, lírai logika mentén rendeződnek összefüggő, belső látomássá.
|
