|
A századfordulón müncheni és párizsi szabadiskolákon festeni tanult Kádár Béla művészetét, mint a Nyolcak és az aktivisták tagjaiét, Cézanne szerkezetet, tömeget kiemelő formái, illetve elsősorban a német expresszionizmus nyugtalanul hullámzó alakzatai ihlették. A könnyed kezű, Németországban, majd Amerikában is kiállító festő későbbi, húszas években alkotott képein szinte az expresszionizmus paródiájáig jut el.
A tízes években készült, világos színekkel, sok fehérrel, kevés kékkel, zölddel és pirossal festett Hidas városképe művészetén belül is a kvalitásos alkotásai közé tartozik. Az enyhén alulnézetből ábrázolt hidak folyó fölött átívelő boltívei, azok vízben megjelenő tükörképe az expresszionistákra, elsősorban Franz Marcra annyira jellemző félkörívekből épülnek fel, ugyancsak ezek a hullámtarajra emlékeztető, dinamikus alakzatok ismétlődnek meg a folyó két oldalán emelkedő meredek part formáiban is. A félköríves, önmagukba kissé visszaforduló motívumoktól a kompozíción szinte minden megmozdul, a híd két oldalán magasodó házak ide-oda billegnek, mint a hajóhinta kosra, a dőlés-bicsaklás által a függőleges házfalak és a merőleges tetőgerincek behorpadnak, kitüremkednek, megteremtve a látványt megőrző kompozíció mozgalmasságát, nyugtalanságát, stilizáltságát.
|
