Festő és rajzoló. Szarvason már gimnazista korában rajztanítással foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a kocsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860). 1864-től a bécsi akadémián tanult, ahol csakhamar felfigyeltek karikatúráira. A magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikereki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojás Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 000-re becsülik