|
A magyar romantikus szobrászatban Izsó Miklós pásztor- és parasztfigurái az első és sikeres példák a magyar népélet, a népi életkép szobrászi megjelenítésére, amikor is a romantika eszmeisége jegyében a nemzeti mondanivaló különös hangsúlyt kapott. Izsó 1862-ben készült "Búsuló juhász" c. szobrát müncheni akadémiai tanulmányai közben, bugaci élményei nyomán, viseletbe öltöztetett testvére mint modell, tehát természet után, nagy etnográfiai hűséggel mintázta. Több műhelyben szerzett kőfaragói gyakorlata segítségével bravúrosan faragta művét márványba, amire Gschwindt Mihály adott megbízást, akivel a tiszteletdíj dolgában perbe keveredett a szobrász. A jogi vitában nyertes megrendelő - közmegelégedésre - a Nemzeti Múzeumnak adományozta a szobrot. A Petőfi és Arany szellemét tükröző művét a kortársak, köztük Henszlmann Imre, Keleti Károly, Than Mór nagyra értékelték, felismerve korszakos jelentőségét a hazai művelődés és képzőművészet történetében.
|
