|
Hollósy 1895 őszén festette az első vázlatot a Rákóczi-indulóhoz és a téma haláláig foglalkoztatta. Állandóan újraformálta a kompozíciót, de sosem jutott el olyan megoldáshoz, amelyet méltónak talált volna nagyszabású elképzeléseihez. A hatalmas alkotói küzdelmet ma már csak néhány megmaradt vázlaton követhetjük nyomon, ezek közül a legérdekesebb az 1899-ben keletkezett tanulmány. A kép tartalmi és formai előzménye a Kiss József Tüzek c. verséhez 1896-ban készített illusztráció; a művész már ezen is elkeseredetten előrenyomuló néptömeggel érzékeltette a vers forradalmi hevületét. A Rákóczi-induló dallamára előresodródó alakok hullámzása a térsíkok mélységének érzékeltetésével és az éneklő parasztfiú teljes előrehozatalával a tömeg feltartóztathatatlan áradását jelzi, mintegy a nézőt is az esemény részesévé teszi. A léptek dobbanásától felkavart por és a szórt fény feloldja a formákat, semmiféle kontúr, dekoratív színfolt nem teremt szilárdan körülhatárolt, biztos fogódzót az álomszerűen sejtelmes vízióban.
"A Rákóczi-induló nem a megszokott értelemben vett történelmi kép, bár mondhatjuk annak is, mert kora történelmének a legigazabb konfliktusát sűríti magába. Az elnyomott magyar népben szüntelenül benne élő forradalmi vágyat akarta Hollósy a képébe sűríteni, s alakjait is kora típusaiból faragta ki. Benne kavarog ezekben az alakokban 48/49 kiirthatatlan élménye, de felcsillan a képen, - s ezzel lép túl Hollósy a nagybányai művészek osztálykorlátain -, a kilencvenes évek agrárszocialista forrongásainak a tüze is" (Németh Lajos).
|
