|
E festmény készülésének idején Hollósy Simonnak Münchenben ismert festőiskolája volt, és a mester eredeti, szuggesztív egyénisége, magával ragadó beszéde a művészetről és az életről odavonzotta a piktúra megújhodására vágyó fiatal művészeket. Az akkoriban ünnepelt francia festő, Bastien-Lepage finom naturalizmusának is ismerője volt Hollósy, de ezenfelül a népéletkép divatjának idején, Németországban újat, igazat tudott mondani a betyárról, borról, gulyásról nevezetes magyar népről.
A népéletkép témája nem program volt festészete számára, hanem alighanem nosztalgikus élmény. Iskolájának heves művészeti vitáinál persze az ital sem hiányzott az asztalról. s ez felidézte a magyar falusi kocsmák emlékét. Bor melletti csendes, hosszas üldögélés, a látszólagos eseménytelenségből kibontakozó apró történésekkel. A huszár már elhallgatott, s a virágos kalpagú legény (regruta lesz belőle) emelt pohárral, hímes szóval búcsúzik a szemérmeskedő kocsmároslánytól. A hegedű elhallgat, a csíkos függöny meg a muskátli pirosa felel az ablakban a leány virágos kötényének színére, s talán ezek a színek teszik ezt a falusi délutánt olyan jellegzetesen magyar hangulatúvá...
|
