Tetemrehívás (Vázlat)

Arany János örökszép balladájának, a Tetemrehívásnak súlyos veretű sorai formálódnak képpé az erdélyi származású Gyárfás Jenő művében, melyhez még akadémiai tanulmányai idején, 1879-ben Münchenben fogott hozzá. Színesen emlékezik vissza naplójában, hogy együtt olvasták festőbarátaival az akkor megjelent balladát, mely nyomban megfestésre ihlette. Bárczi Benő ravatalon fekvő alakja körül a rémület, az iszonyatot kifejező arcok sűrűje, s a halottól visszahőkölő, ijesztő kétséget árasztó menyasszonya, Kund Abigél - az első vízió szereplői, akik a világos és sötét színek ellentétéből drámai feszültséget keltve bontakoznak ki - "...döbbenet által a szív ere fagy...", ahogy Arany János szavai festik a jelenetet.

A végleges nagy kompozíciót, mely a Galéria állandó kiállításán szintén szerepel, Gyárfás Jenő szülőföldjére hazatérve Sepsiszentgyörgyön fejezte be. Ebben a cselekmény egy későbbi fázisát, a ballada utolsó jelenetét tömörítette. A vázlat szenvedélyes erejéből a kész mű már veszít, de a lélekábrázolás mélységével, a népi típusok gazdag jellemzésével, realizmusával így is kiemelkedik a kor akadémikus felfogású képei közül.

Gyárfás élete fő művét 1883-ban - hálából az élvezett állami ösztöndíjakért - a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Arany János Tetemrehívás című balladája a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.