|
Gulácsy Lajos gazdag érzelmeket rejtő lelkivilágával szeretetre és közösségre vágyott, ezt azonban kora társadalmában nem találta meg. Érzelmeinek és képzeletének forrásaiból ezért álomvilág ködvárakat teremtett maga köré, azt benépesítette az általa harmonikusnak, boldognak vélt középkori Itália idillikus alakjaival. Festményei ebből a képzelt álomvilágból születtek, amelynek önmaga is részese lett, azonosult vele életmódjában, viselkedésében egyaránt. A múltba nézés egyúttal azonban a jelen lét megfogható valóságát is jelentette számára. Gulácsy tudatosan vállalt művészi célja volt e kettősség: "...én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli" - írta önmagáról. A valóságra való figyelés adott hitelt műveinek, amelyeken az elképzelt jeleneteket a mindennapi élet érzelmei és cselekményei szövik át.
A Várostrom című festménye is a múlt-jelen képzelt világának sajátos ötvözete. Hangulata inkább lírai, mint drámai, a csata hevét, feszültségét nem érezni a képen. A festésmód lágy, párás oldottsága, az előtérben lévő csoport alakjai - a támaszkodó, kalapos férfival - inkább egy színjáték szereplői, mint valóságos ostrom résztvevői. Egyes részleteiben azonban az atmoszferikus hatású folyóparti tájban a megtépázott öreg ciprusokban, nagyon is evilági mozzanatokat jelenít meg a kép.
|
