|
A festmény előterében az égő gyertya, a nő fején az áttetsző, fekete kendő, a kalapos férfi arcán a döbbenet a halál, illetőleg a gyász keltette emésztő keserűséget jelképezi. Mintha temetőben, valamely sír mellett állna meg a két alak, holott sem a sírt, sem a temetőt nem látjuk sehol. Csak a háttérben levő fák "figyelik" - aranysárgás, vöröses színű lombjaikkal - az előttük játszódó történést. Nem tudjuk, hogy a festő milyen időréteget és milyen stíluskorszakot kívánt felidézni a férfialakkal, akinek széles karimájú fekete kalapjába nagy, világos tollat tűzött. Talán a régi spanyol századokból álmodta vissza ezt a döbbent arcú figurát, 1911 táján, amikor a festmény készült, ilyen látványélménye, vagyis ilyen öltözetben megjelenő alakkal való találkozása aligha lehetett a valóságban. A képzelet szülte figurában mégis akár a mi időnkben is átélhető gyászt, sőt a saját gyászunkat is megérezhetjük. És noha semmilyen megnevezhető cselekmény sincs a képen, az mégis az életet mutatja. A szívnek, a léleknek - egyszóval az embernek - a szenvedése, illetőleg annak képi értelmezése teljesen meggyőző, hiteles.
|
