"Paul Klee hangsúlyozottan építkezik a kép alapelemeiből (vonal, fény-árnyék-tónusok, színek). Az egyenrangú elemekből önálló teret hoz létre, olyan saját világot, amelynek minden vízszintes és függőleges erőterét, apró részletét architectus mundiként teremti meg. Gedő Ilka talált tárgyként kezeli festményei terét, mintegy kölcsönveszi őket (általában saját korai rajzaiból, gyakran gyerekrajzokból), hogy aztán teleszője, befuttassa ezt színeivel. A Klee által épített világban szétárad a színek meleg ragyogása, mélyről jövő transzparenciája. Gedő Ilka már egy szétesett világra borítja nosztalgikusan fájdalmas színfátyolát, amelynek hideg és meleg kontrasztjai mindig valamilyen megnevezhetetlen szorongás tonalitása felé törekednek." (Mészáros F. István: "Hold-maszkok, tündöklő háromszögek" In: Gedő Ilka művészete, Budapest, Új Művészet, 1997, 70. o.)
|