|
Gadányi Jenőnek meghatározó élményt jelentett 1927-es párizsi útja. Konstruktív szemléletéhez ekkor járult a tiszta színek szerepének felismerése. A természettel állandó, közvetlen kontaktusban élő művész gazdag életműve mindig továbbfejlődő jelképrendbe foglalta a valóság élményét. "Festői képzeletem kapcsolatban van a természettel, amíg szemlélődöm. A kép fogalmazásának folyamatában a kapcsolat szükségképpen megszűnik, hogy teljes odaadással élményeimet kifejezésre képessé tegyem... képeim nem a természetből, hanem élményből születnek, ennek következtében minél mélyebb az élmény, annál jobban megváltoznak a valóságformák" - vallotta módszeréről a művész 1958-ban Pécsett rendezett kiállításának katalógusában. Az itt bemutatott mű az élmény valóságkötődését jól illusztrálja.
Az olajjal, pasztellel festett tájképen nem a formák szerkezeti rendje, hanem a színek, fények hangulati hatása érdekelte a művészt. Az érzelmi telítődésű problémák, festői, színbeli feladatok megoldása az adott körülmények között a természethez közelebb álló, leíróbb jellegű képet eredményezett. Mindemellett a festői tartalom nem nélkülözi a látványtól független, szuverén feszültséget, a sárga-zöld színekben sugárzó kifejezőerőt.
|
