A művész munkásságát a Szinyei Társaság - személy szerint Rippl-Rónai József - már 1925-ben díjjal jutalmazza. A díjazott művészek alkotásait bemutató tárlaton szerepel többek között a Pihenő tehenek című alkotása. Hasonló témát dolgozott fel a Táj tehenekkel (1932) című festményén is. Rokon - barnás-fehéres-szürkés -színhatások és az absztrakció felé eltolódó formák, a síkba szerkesztés jellemzik az ugyancsak 1932-ben készült lovakat ábrázoló képét is. (Az állatos kompozícióit annyira kedvelte, hogy több mint két évtized elteltével egyik lovat gobelinnek is leszövette, Táj lovakkal, 1958-59.).
Gadányi Jenő festészetére is jellemző - mint a két háború közötti progresszívakéra általában - a természetelvű és a tiszta festészet közötti ingadozás, melyet a kor szelleme és a kritika is inkább a figuralitás és a posztimpresszionizmus felé irányított. Az időszak sokak által elfogadott művészeti ideálja, a bensőséges, klasszicizáló panteizmus nemigen kedvezett a kísérletező újítóknak.
|