A korai Gábor Jenő és Patkó Károly művek közötti párhuzam a két festő aktkompozícióin is megfigyelhető. A manierista festők páncélszerűen fénylő keménységű testformálása, a hűvös-csillámló bőrfelületek és a kiszámított pózba merevített figurák mindkettőjüknél kulisszaszerűen stilizált tájháttér előtt jelennek meg.