|
Ferenczy Istvánnak, a magyar szobrászat nagy úttörőjének személye szinte azonosul emlékezetünkben képzőművészetünk legküzdelmesebb korszakával. Kevesen tudják azonban róla, hogy eredetileg éremművész akart lenni, s a bécsi Képzőművészeti Akadémia éremvéső osztályán tanult. 1823-ban mintázott, VII. Pius pápát ábrázoló bronzérme miatt kitűnő realista törekvésű művészt állítja elénk egy olyan korszakban, amikor a hazai emlékérmek legnagyobbrészt osztrák mesterek vésői alól kerültek ki. Később művészi álmai a nagyszobrászat területére vonzották, de élete utolsó szakaszában a szülővárosába, Rimaszombatba visszavonuló művész önmaga kedvtelésére ismét érmészkedett; viaszból éremmodelleket készített. Ennek a rimaszombati sorozatnak legszebb darabja a művész nővérét, Ferenczy Zsuzsannát ábrázoló öregasszonyportré. A fejkendő redőzete s a kámeaszerűen metszett profil Ferenczy klasszicista erényeit és kiváló jellemzőerejét dicséri.
Ferenczy István érmészeti munkássága a XIX. század derekán azonban csupán örvendetes ígéret volt az önálló magyar éremművészet felé vezető úton. Csak villanó fény a sötétben. A művészeti ág teljes kibontakozása ezután még fél évszázadig váratott magára.
|
