|
Ferenczy Károly 1906 után festett képei egyre gyakrabban készültek műteremben. Úgy tűnik, Nagybánya táji szépségei nem vonzzák már, felhasználta, amit festészete számára nyújthattak. Egy-egy nyár mégis fellobbantja érdeklődését, s hajdani ihletője olykor ismét alkalmas motívumokkal szolgált a műtermi festés során bekövetkezett stílusváltás új téma-követelményeihez.
1911 nyarán újra megjelentek vásznain a nagybányai hegyek, erdők, a fénylő égbolt, a sugárzó napfény. Célja azonban már nem a természet és a benne élő ember összetartozásának kifejezése a téma és a környezet hangulati egysége által Nyilazók című képe ékes példa arra, hogy táj és ember egysége más minőségű lett piktúrájában. A festői előadás sommázó, összefoglaló volta dekoratív színfolttá minősíti, s így rangban egymáshoz közelíti motívumait. Nem a fehér ruhás fiú és leány alakja e kép tartalmi középpontja, hanem egy tárgy és három szín: a kör alakú, fehér-fekete-piros céltábla. A pasztózus festékfelrakás a felület mozgalmasságát eredményezi. Ugyanakkor - a távlatot érzékeltető ábrázolás ellenére - a kép felületére, egy térrétegbe sodora a motívumokat. A céltábla harsány színei, a táj és a figurák finoman hangolt színskálája közepette, a hangsúlyos geometrikus motívum a természeti formák nagy együttesében irritáló, érdeklődést felkeltő képi feszültséget teremt. A Nyilazók a legszebb példa Ferenczy hajdani festői világképének és utolsó alkotói korszaka dekoratív tendenciáinak mesteri összefonódása.
|
