|
Az 1902-ben készült Márciusi est megnyitotta Ferenczy "napfényes" képeinek sorozatát. A "homály korszakának" látomásos, érzelmi telítettségű festményeit a föld talaján álló realitás váltotta fel. A Festőnő témája is a nagybányai hétköznapi valóságból ered. A szabadiskola növendékei rendszeresen feltünedeztek vásznaikkal a város különböző pontjain. Látványuk megszokott, s olyannyira a városhoz tartozó volt, hogy a helybeli lakosság nemcsak befogadta a festőket, hanem szívesen bekapcsolódott munkájukba is, akár modellként, akár technikai segítséget adva. A Festőnő modelljének nevét is ismerjük: Ilon, a nagybányai bányászasszony, akinek alakja Ferenczy más képein is feltűnik. A fatörzsek ferdén végigzuhanó árnyéka és a napfényes sávok ritmikus váltakozása a kompozíció pillére. Merész függőlegessel hasít ebbe a diagonális rendszerbe a vaskos fatörzs, majd folytatásában a festőnő alakja. Nagy festő-köténnyel védett, földig érő, fodros, kék ruhában, szalmakalaposan áll a figura a kápráztató zöld színjáték közepette, a hegyoldalon. A figura kezében tartott palettán visszatérnek a festmény színei, a zöld- és ibolyaárnyalatok. A kép olyan friss természetességgel, annyira közvetlen, derűs egyszerűséggel mutatja be a témát, hogy az első impresszió során fel sem merül a nézőben, más feladata is lehetett a művésznek a látvány lefestésén kívül. Csak később tudatosul bennünk a mérlegelés sokféle jele, csak hosszabb szemlélés után éljük át a kép kompozíciós szépségét.
|
