|
A festmény határmezsgyén áll Ferenczy két alkotói korszaka között. A három évvel korábban készült Háromkirályokkal összehasonlítva felfedezhetők a rövidesen bekövetkező változás előjelei. A nappalra éjszakát, éjszakára nappalt hozó órák különös hangulatát, valószerűtlen sejtelmességét fokozatosan felváltja Ferenczy képein a nappal józansága, majd a verőfény. Ezzel együtt jár a motívumok konkrétsága, reális ábrázolása. A Háromkirályok nemcsak tárgyának bibliai eredete miatt kínálkozik összvetésre, a két jelenet szinte azonos erdei környezete is indokolja azt. Angyal jelenik meg Ábrahámnak, aki Istenhez való hűségét fia, Izsák feláldozásával akarja bizonyítani. Égi jelentés állítja meg az apát tette elkövetésében, csoda történik.
Ferenczy általában nem témához keresett környezetet a nagybányai tájban. Épp ellenkezőleg, a természet élménye sugallta legtöbbször művei tárgyát. Az Ábrahám áldozata megfestésekor már nem az erdő misztikus hangulata, hanem eleven pompája ragadta meg képzeletét. A Háromkirályok című festményen a sűrű, fény nem járta lombozat mesebeli lovasok mögött zárul össze, s az erdő hűvös mélye elfoglalja a képfelület felét. Lényegi változás ehhez képet, hogy Ábrahám áldozatának megfestésekor az árnyakat elűző nappali fényben az erdő a maga tárgyias valóságában jelenik meg, s, hogy a rozsdabarna nagybányai talaj fölött kibomló növényzet csak a helyszín érzékeltetéséhez feltétlenül szükséges mértékben van jelen. A lombok közül előlépő Angyal nem annyira égi jelenés, mint inkább földi karakterű, erőteljes, szép fiatal férfi - noha gesztusa fenséges, komoly és parancsoló. A három lovassal összehasonlítva Ábrahám, Izsák és az Angyal alakja léptékben erősen megnövekedett. A drámai szituáció hangsúlya érdekben a környezet leszűkült, a természet háttérbe szorul, s elsősorban esztétikum hordozója. A cselekvő, dinamikus angyal figuráját két passzív szereplő fogja közre. Egybevág ez a formai szerkezet a Háromkirályok színszerkesztésével, ahol a hideg színvilág közepéről parázslik fel a vörös.
|
