|
Az 1898-as év legjelentősebb Nagybányán született festménye Ferenczy Károly Háromkirályok című alkotása. Egy hajnali erdőhangulat élményéből fakadt a kép első gondolata. Az erdő misztikumához, sejtelmes varázsához mesébe hajló téma illett: selyem palástot viselő, koronás, turbános lovasok, a Krisztus születésének hírére útrakelő három király. A formák és színek a lombokon áttörő halvány hajnali fényben derengenek. Zöld reflexek csillannak a lovak selymes szőrén, zöld árnyékok húzódnak meg a palást, a turbán redőiben, sötétzöld lomb rajzolódik a halvány drapériákra. A sokféle zöldnek a képmező mértani középpontjában egyetlen vörös színfolt felel, a meztelen felsőtestű, "szerecsen király" dereka köré csavart drapéria. Ott ég ez a folt a kép középpontjában, s mint hamu alól fölfénylő parázs, vonzza a tekintetet, szervezi maga körül a teljes képfelületet. Tüze melegséget áraszt, enyhíti a zöld fények hidegét. Jelenléte a tartalmi jelentést színbeli történéssé változtatja: hosszasan szemlélve a festményt, lassan már nem a mesehangulat, hanem a színek varázsa bűvöl el. Hosszan, nyolc előtanulmánnyal készítette elő Ferenczy Károly a Háromkirályokat (ma ezek legtöbbje múzeumi gyűjtemény része).
A mű fogadtatása arról tanúskodott, hogy korai volt még ez a festmény a hazai közönségnek és a kritikusok nagy részének is. Élcelődés, csúfolódó megjegyzések céltáblája volt a poézissel teli, oldott festőiségű, nemes színharmóniára épülő alkotás.
|
