FERENCZY Károly
(1862, Bécs - 1917, Budapest)

Önarckép

1893
Olaj, vászon, 68,5 x 51,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Genthon István Ferenczy Károly arcképeiről írt tanulmányában számba vette a művész munkássága során készült valamennyi portrét. Számuk (351 festmény közül 81) és kvalitásuk alapján ezek döntő hányadát képezik az oeuvre-nek. Ugyanakkor Ferenczy Károlyt éppen nem arcképfestőként tartjuk számon. A bibliai kompozíciók és a napfényes természetábrázolások mestere a portréban is elsősorban festői cél megvalósítására törekedett. Sokszor emelte az egyénit az általános szintjére, ugyanakkor objektivitása, minden átírást elutasító, realista felfogása mindenkor hiteles emberábrázolást eredményezett. Münchenben festett Önarcképe portréi közt és egyéb művei sorában is rangos helyen áll. Ferenczy bensőséges hangon szól ember és természet megtalált kapcsolatáról. Műve nem a szó szokásos értelmében vett festő-képmás. A festő nem készülő mű előtt, műtermi környezetben, nem mestersége attribútumaitól körülvéve jelenik meg a vásznon. Ferenczy nyílt tekintetű, fiatal, komoly arca erdei környezetből, sötétlő lombháttérből világít elő. Öltözékén, arcán halványan dereng a lombokon átszűrődő fény. Sötét kabátos, póztalan alakját keresetlenül egyszerű előadás jeleníti meg. Az ecset szelíden követi az arc plasztikáját, s a barna haj lágy vonalát.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával