|
Míg a nagybányai művésztelepen dolgozó festők figyelmét a szépséges hegyvidéki táj fordította először a szabadban való festés felé, Ferenczy Károly már müncheni évei alatt erre az útra lépett. A Madárdal Ferenczy Károly első lépése a Bastien-Lepage-féle "finom naturalizmus" felől saját, önálló stílusa felé. Minden irodalmiasságtól, részletezéstől mentes ez a kép. Ugyanakkor semmi sem ál távolabb tőle, mint az impresszionizmusnak a természeti részlet kivágásában megnyilvánuló, véletlenszerűsége, hangulatok, illanó fény- és színtünemények sietős rögzítése.
Mint Ferenczy Károly valamennyi későbbi műve, a Madárdal is gondosan mérlegelt kompozíció. Szűkre zárulnak a festmény határai egyetlen motívuma, a fatörzset átkaroló nőalak körül. Csak jelzésszerűen van jelen az erdő: néhány nyírfa fehér törzse, behajló lomb, s zöld színharmóniák érzékeltetik. Vörösruhás fiatal nő alakja tölti be a képfelületet. A ruha vöröse és a környezet finom zöld árnyalatai megejtően harmonikus kompozíciójában járulnak hozzá az ember és természet kapcsolatának lírai megfogalmazásához. A fák lombszűrőjén át érkező egyenletes, tompa fényben világosan, tisztán rajzolódnak ki a formák. A nőalak szépívű mozdulattal fogja át egy nyírfa törzsét. Fürkésző, fölfelé tekintő, madárdalra figyelő arca fölött nem látjuk a fa lombkoronáját. Mégis, még fölénk is kiterjeszkedően, ott érezzük az erdőt, hűvös lehelete minket is érint.
A festményhez két rajz és egy olajvázlat készült, míg Ferenczy Károly a végső megoldáshoz elérkezett.
|
