|
Ferenczy Béni művészete egészen új felfogás megjelenését jelenti a magyar érmészet területén. Az éremtörténet legragyogóbb korszakát, a reneszánszot választotta példaképül nagy formátumú, öntött, cizellált érmein. Stílusa már legelső művein is merőben más, mint bárkié művésztársai közül, de ezen belül - ifjúkori, majd konstruktivista periódusán keresztül az ötvenes évek teljesen kiérlelt korszakáig - állandóan tovább formálja éremművészetének monumentális, erőteljes és egyben festői nyelvezetét.
1936-ban mintázott "Bartók Béla"-érmének előlapja a világhírű zeneszerző arcmását ábrázolja bal profilban. Bartók finom vonásait és arcának erőteljes karakterét visszaadni nem könnyű feladat a portretizáló számára. Látjuk ezt néha még a Bartókról készült fényképfelvételeknél is; úgyszólván nincs két teljes azonos jellegű egyéniséget tükröző ábrázolásunk a művészről. Valószínűleg Bartók énjének bonyolult és szenzibilis voltában rejlik ennek a körülménynek a magyarázata, hiszen zenéjének karaktere is bonyolult és sokrétű.
Ferenczy Bartók-fejét valamennyi ismert Bartók-portré közül talán a leghitelesebbnek érezzük. A zseniális koponya domborulatain, a halánték besüppedő felületén megcsillannak a bronz aranyos-rőtes fényei. Érzékenyen formált és mégis acélkemény arc ez, összezárt ajkai nem ismerik az engedékenységet és meghátrálást. A hátlapon Adyt idéző szöveg: "Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba". Ferenczy betűinek különös kalligráfiája keretezi a laposan mintázott, tág horizontú tájat: az életfolyam útját a távoli hegyektől az Óceán kitáruló víztükréig.
|
