|
Fényes a századforduló német művészetében elterjedt "Arme Leute Malerei" hatására 1898-tól festette mintegy hatvan képből álló sorozatát, melynek a "Szegény ember élete" címet adta. Megfáradt, gondterhelt embereket, öregeket, özvegyeket, gyermekét védőn magához szorító anyát ábrázolt többnyire borongós színvilágú képein. Ennek a sorozatnak egyik korai, jellegzetes alkotása az álló Napszámos is. Fényes a mezítlábas emberalakjába, tartásába, tekintetébe egy egész életformát tudott belesűríteni, noha alig jelezte a környezetet. A barnás tónusok, a szélesen festett foltok kontrasztjaiban és emberábrázolásában még Munkácsy hatása érezhető. Fényes mélységes emberi együttérzésének művészi megnyilvánulása a "Szegény ember élete" ciklus, melyről így vallott: "Elsősorban nem mint művész festettem a képeket, hanem mint ember. A szociális szempont mélyebben érdekelt a művészinél. Arra gondoltam, hogy ha a tárlatok szépen élő, gondtalan látogatói elé tárom ezt a szomorú világot, talán sokak lelkiismeretét felrázom".
Fényes témaválasztása a kortárs hazai művészetben nem egyedülálló. Vaszary, Glatz, Kernstok, Zemplényi figyelme is a szegény nép felé fordult a századforduló éveiben. Fényes Napszámosa és Vaszary Szolgalegénye sok rokon vonást mutat.
|
