|
Fémes Beck Vilmos a XX. század elején munkálkodott; a szobrászi megújuláson, az új plasztikai hangvétel megteremtésén fáradozó fiatal képzőművészek csoportjának jeles képviselője volt. Első mestere bátyja, Beck Ö. Fülöp. Az Iparművészeti Iskolában az ötvösség mellett mintázást is tanult. Első sikereit fémmunkáival aratta. Münchenben kezdett a szobrászattal behatóan foglalkozni. Külországokban tett tanulmányútjai szintén a szobrászat felé irányították figyelmét. Ő is A. Hildebrand elveinek követőjeként kezdte. Az anyagok sajátos törvényeit tisztelő formaalakítás mindinkább előtérbe kerülő eleve győzte meg őt a korszerű plasztika követelményei felől. 1911-ben jelent meg először az új törekvések szellemében fogant műveivel a Nyolcak kiállításán. Egy évvel később készült "Térdelő fiú" című szobra.
A motívum ezúttal is mértani képletére leegyszerűsített, a test anatómiai megfogalmazása mértéktartó. A bal lábán térdelő és bal sarkán ülő fiú mindkét kezét felemeli. A lábak elhelyezésével a szimmetriai tengelyből kimozdított figura statikailag biztosan helyezkedik el. A "csoda" előtt térdre hulló ember arcát áhítat szellemíti át. Érzés, érzelem, felismerés, borzongó öröm sugárzik az egész szoborból, de mindenekelőtt a művésznek a rendező értelembe vetett hite.
|
