|
A gazdag családi miliőben is magányos, különös, nyomasztó gyermekkori élményekkel terhelt művész környezetének alakjait formálta meg festményein. Az emberi viszonyokban hiányolta a lelki mélységet. A kényszerben született párkapcsolatba belemerevedő emberek rideg magányáról vall képünkön a tenger felől közeledő lidérces házaspár. Az oeuvre-ön belül visszatérő figura a vörös szakállas férfi, akinek erőszakos jellemét kihangsúlyozza ezen a képen botot fogó vörös kesztyűs keze szemben a nő fehérrel kiemelt, energiátlan kéztartásával, keserű, sápadt arcával. A kompozíció a kék és sárga szín kontrasztjára épül. A férfiruha és a föveny sárgájával kerül ellentétbe a női ruha és a tenger kékje, mely körülöleli az egész kompozíciót. Sajátos, fanyar expresszionizmus jellemzi a képet, hasonlóan a művész többi franciaországi festményéhez. Legjobb művei lelki szenvedést, morális gyötrődést sugallnak, a formai különbség ellenére is. Ez köti szellemében Farkas művészetét az Écola de Paris külföldi művészei közül leginkább Soutine-éhoz.
|
