Hosszabb párizsi tartózkodás után 1932-től, apja halálától ismét Budapesten él, és sorra festi tájba helyezett magányos figuráit. Az elválás, a már nem egymáshoz tartozás jellemzi A Tengerparton lila ég alatt című kép alakjait is. A fenyegető barnáslila ég alatt két, a nézőnek háttal álló figura szemléli a tintakék tengert. A festmény világos színfoltjait csak a fehér parti korlát, illetve az üresen árválkodó kerti bútorok adják. A képtér szélén, a padon ülő párocska mellékszereplő, csupán azért vannak, hogy még jobban kiemeljék a szemlélőnek háttal álló nő és férfi csendes drámáját.
|