|
Vizionárius művészeink között számon tartott magányos alkotó volt Farkas István. 1932-ben, Párizsban készült Önarcképe a nagypolgári család és a festői önmegvalósítás dilemmái között őrlődő művész meditatív önvallomása, mely azt látatja, hogyan jutott túl a kubisztikus képi rendkeresésén és hogyan közeledett a szürrealisták álmaihoz, valójában mindig megmaradva szűkre szabott, közvetlen világába zárva. Áttetsző, halvány színei rendkívüli érzékenységről, témái szigorú bezárkózottságról vallanak. Portréján is ott remeg a látszólagos nyugalom mögött az a belső feszültség, ami rendhagyó életművét és az auschwitzi haláltáborban beteljesedett sorsát mindvégig jellemezte.
|
