|
A II. világháborúban elpusztult, tragikus sorsú Farkas István különös, fanyar hangot szólaltat meg piktúránkban. Művészi indítást Mednyánszky Lászlótól, Ferenczy Károlytól kapott, majd 1912-től Párizsban képezte magát, kapcsolatba került a kubizmussal, szürrealizmussal. Útkeresése végül is expresszív erejű, látvány ihlette, színekre épülő festészethez, a táj - ember - hangulat egységét kereső ábrázoláshoz vezette.
Festői működésének fénykora Párizsban az 1930-as évek eleje, ennek az időszaknak gazdag terméséből való "Domboldalon című képe is. A táj és az emberek különös mozdulatlansága kísérteties látomássá nő. Színskáláját a fénytelen, sápadt zöldek, a hideg kékek, a szürke és fekete színek jellemzik. A kopár fák, a merev, megnyúlt, távolodó figurák, a tehetetlen végzetvárás kifejezői.
|
