|
1882-ben kezdték meg a gyűjtést Mátyás király kolozsvári emlékszobrára. Az adakozások eredményeként 1893-ban adták ki a pályázati felhívást. Fadrusz János tulajdonképpen először nem is gondolt arra, hogy részt vegyen, de a Mátyás király iránti tisztelete, szeretete végül is szoborterv elkészítésére sarkallta. 1894-ben volt a pályaművek zsürije. Fadrusszal együtt hét magyar művész pályázott. A zsüri az első díjat, majd az emlékmű kivitelezésére a megbízást Fadrusznak adta; különösen Stróbl Alajos és Zala György szorgalmazta ezt és nyilatkozott elismeréssel munkájáról. 1896. szeptember 30-án volt a szobor alapkőletétele.
Mátyás király kolozsvári szobra a korszak egyik legmonumentálisabb alkotása, a szobrász fő műve. A reneszánsz uralkodó páncélba öltözötten ül erőteljes lován. Az emlékmű fő alakja, a király lovas szobra kiugró bástyafokon áll. Talapzatát a hódoló hívek (Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthori István) csoportja fogja közre. A nyugodtan ülő és erősen figyelő király kardját ölében tartja. Az egész mű, különösen a király alakjának egyszerű előadásmódja készülésekor igencsak szokatlannak tűnhetett, mivel a korban általános eklektika, részletező naturalizmus vagy festői hatásokra való törekvés helyett a kompozíció nagyvonalúsága, a tömegek és kontúrok harmóniája, szilárdság és biztonság jellemzi. Fadrusz János a Mátyás-emlékmű elkészítésével szíve szerinti feladatot kapott. A párizsi világkiállítás grand prix-jét is elnyerte vele 1900-ban. Az emlékmű ünnepélyes leleplezése 1902-ben volt.
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában a kolozsvári Mátyás-szobor fő alakjának kisebb méretű változata van, amely 1900-ban készült, és a Fővárosi Tanács ajándékaként került ide.
|
