|
Árnyék nélküli fények egymásban tükröződő, tárgyakat, tömegeket átlényegítő felületei, anyagtalan lebegésű színharmóniák tiszta sugallatai áradnak ebből a festményből. Sokszínű felületek, a tiszta papír, a temperával színezett sík tompasága és az olajfesték telített, eleven árnyalatai, a táj és az ember arányának hibátlan egymásmellettisége olyan festői minőséget eredményeznek, melynek eredetisége kétségbevonhatatlan. Az anatómiai hitelű részletek, mint a térdek körüli ruházat és a láb megoldása, színezése a valószerűt, az esetlegesen emberit és evilágit hangsúlyozzák, melyek bizonyos fokig ellentétet s mégis szoros egységet alkotnak a fénnyel és levegővel átlényegített "örökkévaló" tájjal.
|
