|
A közönség először 1907-ben a Műcsarnok tavaszi kiállításán láthatta e nagyméretű kompozíciót, melyen átlós elrendezésben hét felnőtt és két gyermek áll várakozva. Egry munkásságában ekkor még többféle hatás mutatható ki. Kaphatott ihletést az előtte járó magyar festők, például Fényes Adolf, Ferenczy Károly munkásságából. A nemes egyszerűséget sugalló színek, a nyugodalmas formák, az őket övező enyhe mozgású körvonal, a monumentális előadásra való törekvés, a valóság idealizálás nélkül is emelkedett szellemű megfestése eszünkbe juttatja Puvis de Chavannes nagyszerű művészetét. A francia mestereknek, Milletnek, Van Goghnak, Matisse-nak műveit párizsi tartózkodása idején ismerhette meg, később is megbecsüléssel szólt róluk. A menhely előtt alakjai anélkül, hogy kilépnének mozdulatlanságukból, érzéstartalmakat sugároznak, megőrzik közvetlenségüket, és bemutatják annak a társadalmi rétegnek a sorsát, amely iránt Egry elkötelezettséget érzett. Nem "kívülről" szemléli a jelenetet, hanem maga is részese a történésnek: közülük való, közöttük áll és várakozik. Az előtér jobb sarkában a velünk szembenéző fiatalemberben művészünk alakjára ismerünk.
|
