|
A soproni Szent György-templom oltárkép azon ritkábban előforduló barokk kompozíciók közé tartozik, ahol nem csupán egy megfestett kegykép látható, hanem az a kép a képben formában jelenik meg. Ez a megoldás - a festői hatás fokozásán túl - mindig lehetőségeket kínál kultusztörténeti vonatkozások kifejezésére is. Itt a művész babérfűzérekkel és szalagcsokorral ékes, elegáns, copf arany keretben mutatja be az akkor már világszerte ismert genazzanói Szűzanyát, akinek sajátos elnevezését írásszalagon jelzi: Maria von Guten Rath, azaz a Jótanács Anyja.
A kegykép Eleousza jellegű prototípusa egy treccento kori freskó, melyet az Albániában nyomuló törökök elő Skutari templomából mentettek 1467-ben a Róma melletti Genazzano augusztinus remetéihez, ahol kultusza kibontakozott. Tisztelete a rend templomaiban elhelyezet másolatok nyomán terjedt, s azt e nevére alapított jámbor társulatok népszerűsítették. A Jótanács Anyjának kultuszát - nyilván iszlámellenes motivációja miatt is - XI. Ince pápa felkarolta, így a rendi keretet meghaladva a XVII. és XVIII. század folyamán már ez egész egyházban virágzott. Magyarországon a Jótanács Anyjának oltárképein előfordul az angyaloktól vitt, levegőben utazó kegykép eredetlegendájának csodás jelenete is, amely talán Zeller Sebestyén pozsonyi rézmetsző lapja nyomán terjed el. A soproni oltárképen viszont a festő a szokványos környezetet elhagyta, a kegyképet allegorizáló természeti tájba helyezte, s így ikonográfiájának addig ismeretlen, egyedei üzenetét közvetítette.
A villámsújtotta fa és a darabjaira tört, kezében lírát tartó antik istenszobor, mint a korábbi évszázadok ellenségképe - pogányság, török veszedelem, reformáció - már elvesztette időszerűségét. A felvilágosodás szellemének irodalmi termékei súlyos eszmei krízist idéztek elő még a kléruson belül is, megosztva annak hagyományos egységét. A két oldalt lesújtó villám elé írt zsoltár vers Verstummen müssen - falsche Lettzen (Némuljanak el a hazug ajkak, Zsolt. 30, 19), a tradicionális vallásosságban megzavart hívő lelkiállapotát értelmezi. Dorffmaister a háttér előtt sötét fellegeivel festői és ötletes lélekrajzot adott az ész mindenhatóságába vetett hit megrendüléséről s éreztetve azt a válsághangulatot, melyet a saját tehetetlenségére való fájdalmas ráeszmélés válthatott ki számos felvilágosult emberből. A viharzó, szinte preromantikus táj "lélek-tükörképéből" a Jótanács Anyjának szelíd tekintete, keblére simuló gyermekével z eligazodás és benső megnyugvás apológiája lehetett a hozzá folyamodók számára
|
