|
Donát János, a magyar művészetre hosszú ideig hatást gyakorló bécsi akadémikus festészet jellegzetes képviselője idős korában telepedett le Magyarországon. A hazai felvilágosodás vezéregyénisége, Kazinczy Ferenc barátjává fogadta, s az ő ajánlására lett Donát az 1810 - 1820-as évek egyik legtöbbet foglalkoztatott arcképfestője. Megrendelői főként a köznemesség és polgárság soraiból kerültek ki, melyek körében a korszak vezető műfaja hosszú ideig a portré maradt. A művész emellett oltárképeket és mitológiai kompozíciókat is festett.
Szolid, kissé száraz kivitelű, klasszicista hűvösségű arcképein - mint az itt látható, 1811-ben készült Nő lanttal c. kompozíción - csak halványan jelenik meg modelljei egyénisége, szívesebben idealizálja vonásaikat. Bensőséges hangulatú festményein nem törekszik barokkos reprezentációra, alkotásait inkább bizonyos mértéktartó dekorativitás jellemzi.
|
