A képzőművészet klasszikus anya-gyermek témája gyakran megjelenik a XX. századi művészek alkotásain is. A mély érzelmi hatáson túl, amit a gyermekét váró, cipelő asszony látványa kelt, már a német expresszionisták is többet akartak kifejezni. Sovány, hajszolt, elkínzott asszonyaik részvétet keltenek, a társadalmi igazságtalanságok ellen lázítanak.
Derkovits anyasorozata, melynek legkiérleltebb darabja az 1934-es, rózsaszín derengésű, áhítatos szépségű festmény, az emberek humánus érzéseire apellál. Az élet továbbvitelének nagyszerű gondolata, a menedéket jelentő anyai szeretet örök emberi tartalma sugárzik a lapokról. Az özv. Derkovits Gyulánétól 1935-ben vásárolt szénrajz a nagy képet közvetlenül megelőző vázlat. Kompozíciójában a négyszögű síkba belekényszerített gömbformák - anya- és gyermekfej - expresszív erejét használja ki.
|