|
E festmény akkor készült, amikor Deák-Ébner Párizsból évente Szolnokra járt haza, s arra törekedett, hogy külföldi tapasztalatait a magyar piktúra számára is gyümölcsöztesse.
Deák-Ébner nem vált az impresszionizmus követőjévé, de jó érzékkel alkalmazta a plein air festészet némely eredményét. A kor egyik francia mesterének, Bastien-Lepage-nak finom naturalizmusát használta fel a lokálsínek tompítására, gyöngyházfényű szürkéket és áttetsző földszíneket is alkalmazott. Levegőssé tette ezáltal a szabad ég alatti jelenetet, amelyhez igen sok, eleven rajzvázlatot készített.
Az előtér nőalakja - kötényében a kévével - sudár tartásával az aratás ünnepének jelképe is lehetne. A munkából való hazatérés hangulata: pillanatfelvétel, kedves, beszédes jelenet, a táj, a közelgő alkony őszinte, meghitt. Aki valaha tanúja volt az ilyen jelenetnek, tudja: mennyi artisztikum, öntudatlan szépség, rátartiság és kacérság nyilatkozik meg a paraszti élet alakjaiban. A többi zsánerfigura sem plasztikusan-népies szereplője a képnek. Hiszen természetes epizódja a népéletnek a csípőre tett kezű menyecske feleselése a legénnyel vagy az ugató kutyát kővel riasztgató, patakpartról bámészkodó nők alakja.
|
