|
A Cézanne-i és Matisse-i tanok felhasználása, a bergeni korszak dekoratív síkszerűsége és a berlini korszak felfokozott expresszivitása után a 20-as évek elejére kialakult a későbbiekben alig változó, jellegzetes czóbeli stílus. A kontúrokkal egybeötvözött, szétdarabolt formák helyett a mester lágyabb, oldottabb festői megoldásokat keres. Ez képeinek hangulatát líraivá, intimmé teszi. A képfelületet egységesen kezeli, nincsenek hangsúlyos és mellékes részletek. Fauves korszakának tiszta, élénk színei változatlanul uralkodnak a képen. Megtartja a teret, de vegyíti síkszerű ábrázolással, amiatt tárgyai sokszor egyensúlyukat vesztik. Sajátos - Czóbelnél szokatlanul mélyülő - teret ad a képben a kép, a műteremképek szokott motívuma, a visszatükröződő festőportré.
|
